Fiatalon indult s féktelenül

S büszkén, hogy egyedül és fiatalon,

Ifjú, szép magzatom, az Árvaság.

Árvaságom volt első diadalom,

Az Árvaság, mely megöregedett.

Milyen furcsa az ifjú Árvaság,

S hogy szereti magát akkoriban,

Milyen búsan szereti magát.

Néha-néha ok nélkül fölrian,

De nagy-bölcsen s erővel suhan át

A hittelenség áradt vizein

Az Árvaság, az ifjú Árvaság.