Támadjatok föl, jól-figyelő ősök:

Én tömeg-Mának nem adtam magam,

Nekem az Ember egy folytonos ember

S nekem semmi ma sem vigasztalan.

Most építem vulkánakra a fészkem,

De fajtámra is mostan figyelek

S most hiszem el, hogy elhinni szabad,

Hogy milliókért élhet egy-néhány.

Dajka-nóták és tanító szavak

Fölzuhognak bíborban egybe forrva:

Sohse vághat rosszat az Ember sorsa:

Im, tábor vagyok gőgben, egyedül

(Be jól van vélem, minden, ami van)

Szívem napos, víg rétként elterül.

(Hallom, hogy az egész föld dübörög

És átkozódnak, kik máskor imáznak):

Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak,

Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött.

(1914.)