Zászlónk lehanyatlik untan,

Fáradtan biztatjuk egymást,

Bizunk még, de nem magunkban,

Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

Szivünk is már olyan terhes,

Fölemelni hogy nem tudjuk,

Csak hazudjuk, hogy szerelmes:

Parazsai feketedő tegnapiak.

Babonáink megfakultak,

Csodáink elesteledtek,

Jövőink eleve multak,

Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.

Öreg vitézink ühmögnek,

Ifju bajtársak lázadnak

S így megy a had, megy a ködnek:

Siker utját kedvetlenül keresgeti.

Valahol utat vesztettünk,

Várat, tüzet, bizodalmat,

Valamiben késlegettünk

S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.

Zászlónk lehanyatlik untan,

Fáradtan biztatjuk egymást,

Bizunk még, de nem magunkban,

Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

(1913. november.)