Asszony, szépséges és rontó,

Köszönöm, hogy fölébredtél nekem

S néhány boldog hetem

Úgy élhettem, mint egy szerelmes és bölcs.

Hellászi bölcsek és költők

Nagy életét élhettem egy kicsit,

Kiknek szivét viszik

Magasba: finom és rózsás hetérák.

Öledbe, szent ájulásim,

Vagy Életről és Szépről dús viták,

Vagy csók-komédiák?

Nem tudom ma már, melyik volt több és szebb.

Mintha Hellász küldött volna,

Hogy hadd beszéljen egyszerre velem

A Nő, a Szerelem,

S ma más ajkai a bölcseségnek.

Mindenkit el kell temetnem,

De Téged, az asszony-előkelőt,

Ha lesnek temetők,

Nem tudom, hogy kiként temesselek el.