Este volt, idegenben távol,

Tarka, rossz népek jártak és szerettek

S mi bucsuztunk, szólván így:

Ölelkezniök kell a jobb embereknek,

Hiszen olyan ritkán lelik meg egymást.

Én őriztelek s őriztél-e engem,

Két jobb embernek őrizted-e sorsát?

Nagyon kis boldogság

Permetezett a mi fejünkre.

Talán te voltál, aki megbántad

Találkozásunk és bátor vágyad,

A cél-vevésünk s a botor hitünk.

Tudsz-e még hinni?

Próbáld meg s jól lesz: hiszünk.

Nekem a tele Holdak,

Az együtt-nézettek

Szépek lesznek, mert szépek voltak

S a fogadásunk.

Nekem ma sem egy útált, ócska folt:

Megbolondulnál, ha tudnád,

Miket juttat eszembe

A vándor, téli tele Hold.