Bús gőzösök nyínak s kutyáim

Üvöltnek: ez az éjjel rendje,

Sokasodott hadak és vadak

Hozzák őket gerjedelembe:

Mert a hadak megsokasodtak,

Mert a vadak elsokasodtak.

Ritkított, vén erdők jajjongnak,

Mindörökre hantolt emlékek

Cincognak föl megsüketítőn

S száz kába, rossz szava az éjnek,

Mert az éjnek megnőtt a hangja,

Mert a Rémnek ezer a hangja.

Óh, éjszakák, kutyák és élet,

Hadak, vadak és mai sorsunk:

Akkor voltunk mi derekak,

Mikor még így együtt nem voltunk.

De végig vágott a világon

Valaki, nagyon, a világon.

Minden Külön össze-zsibolygott

S mégis mindenek szét-szakadtak:

Gőzösök, kutyák, hadak, vadak.

De erdők, éjek megmaradtak,

Nagy riadások megmaradtak,

S a kisértetek megmaradtak.