És áll (az előbbieknek) helyébe egy utálatos… és békességnek szine alatt csalárdul cselekszik azzal és elmenvén győzedelmet vészen kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét… zsákmányt, prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek és gondolataival forgolódik az erősségeknek megvételek felől, de azt ideig eltitkolja. (Dániel könyve 11.)

Hát népét Hadur is szétszórja:

Szigoruabb istenek ezt igy szokták,

Miként egy régi, bánatos erdélyi

Prédikátor irásba rótta

Keresvén zsidókkal atyafiságunk.

Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,

Volt utonállók új utbanállóknak

S míg úrfajtánk egymást s a népet falta,

Tunya álmainkat jég verte

S még a Templomot se építettük föl.

Helyünkön meg nem tudtunk állni

S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk.

Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,

Jöhet a helyünkre akármi:

Megöltük és kibűnöztük magunkat.

És mi nem leszünk majd szétszórva

Árvult, de mégis győzedelmes fajta:

Minket korszakok tűz-dühe nem edzett

S fölolvaszt a világ kohója

S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.