És most és most már

Nincs bennem avas ijjedelem,

Rosszabb már nem jöhet a rossznál:

Elfelejtem s tán kiheverem

Lóditván magam ölből-ölbe.

Kik fajuk óvták,

Óh, mindig így cselekedtenek:

Csalódott s fáradt pátrióták,

Hajszolták maguk sok-sok beteg

Mámorba, feledésbe, csókba.

Törő, sok szirtnak

Nem kinálom immár a fejem,

Bús csodák és sorsok lebirtak,

Ilyenkor legszebb a szerelem

S igaza volt Antoniusznak.

Elvész az ország,

Ha elfogytak az aszkéta szivek

S fájdalmaim testem mért rontsák,

Mikor nincsen minek és kinek

S zsongitó asszony-ölek várnak.

Biblia mondja:

Pusztuló nép jó vezérei

Mind-mind a bujaság bolondja,

Ha már nem tud szépen vérzeni

S pusztulás hív paráznaságot.

Hős fajom döglik,

Hiába harc, hiába fájdalom,

Hiába gőg, hagyjuk a többit:

Kötél szakadt és én vén hátamon

Bizsergő vágyak poklát érzem.