Szeretett és dalolt márciusok

Hervadt bokrétáját bedobom

Űzetve és, hajh, már nem űzve,

Ebbe, a ma mindent beharapó,

Rettenetes, fekete tűzbe

S így üdvözöllek, mosti március.

Sokszoroztam nagy emlékeidet,

Álomjáró és csoda-hivő

Szívvel tapostam sugarakban,

Harcoltam az örömös Jövőt

És most, miként te, úgy maradtam:

Üszkös-bénán, szép mosti március.

Mi lesz, ha a hívőség megszakad?

S az emberek nagyon keserűn

Néznek a márciusi napra?

Zászlózott, híres, nagy céljait

Az Ember gunnyal megtagadja?

Rettenetes a mosti március.

Ejh, legyen a sugár mégis a Napé

S tapossanak benne víg fiuk

Olyan hittel, mint én tapostam

S, ó Sors, hittetni tovább is akarj

Vidámítóbb, más márciusban

S én elbocsátlak mosti március.

(1916.)