‚Sok a fenyő-rud, magas a máglya‘

„Ne félj, cimborám, csak az Isten látja.

Hol járnak óta császár vitézi?:

Az mi lángunkat csak az Isten nézi.“

‚Régibb üdőkben vitézkedésnek

Más becsülete volt és több a vitéznek.‘

„Most áruk csupán van zsoldosoknak

Az bús harcoson kik csak somolyognak.

Romló országban virtus rongy jószág:

Tegnap vitézek, ma vagyunk csak kószák.“

‚Rakjam hát lángra bús, redves kedvünk?‘

„Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.

Szétszórt máglyáink míg ki nem hunynak,

Álmodjunk harcot szegényi magunknak.

Sötét a világ, kell tüz, ha lobnyi,

Kell a gyujtáshoz mindég újból fogni.“

‚Jó éjszakát, ni, virrad a lápon.‘

„Jó reggelt mégis, hajh, bajtárs barátom.“

(1914. május.)