(Dózsa György emlékének.)

Egyszer volt itt lakodalom,

Nagy, igazi lakodalom,

Mikor ez ország vőlegénye

Dózsa György volt

S egy-egy hős tavasz-hajnalon

Ezer helyütt lángolt öröm-tűz.

Egyszer volt vulkán ez a föld,

Erő és láva ez a föld,

Mikor a harag, bosszu és cél

Összeállott

S itéletes viharba tört

S Dózsák, nem császárkák, üzentek.

Egyszer volt itt a Hit merő,

Moldvától Rómáig merő,

Mikor becsülettel és irtva

Támadt, végzett

Minden becsületes erő

Hurkot tépve, csóvákat vetve.

Egyszer volt itt a Sors kegyes

Bukásban is nagy és kegyes,

Mert azt üzentük a világnak,

Mit ma kéne

S mit azóta nem érdemes,

Mert holt vulkán a régi vulkán.

Egyszer volt itt forradalom,

Hites, igaz forradalom,

Rendet, igazságot csináló,

De Dózsákkal

S azon a hősi hajnalon,

Mikor gőgősen nem alkudtunk.

Egyszer volt itt egy kis remény,

De véres és tüzes remény.

Jönnie kell új Dózsa Györgynek

S fog is jönni.

Jaj, félek, meg nem érem én

S ti se, drága, csüggedt bajtársak.

(1914. május.)