Büntetem magam egy kacagásért,

Egy feledt óráért kinzom magam:

Minden, amiért illett örülnöm,

Oda van.

Emberségek s a javuló Holnap

Hitébe ömlött nagy szerelem

Tört-szédülten zuhant a mélységbe

Le velem.

Együtt-fájok zúzott hitekkel,

Reménytelenül roncsok alatt,

Egy bátor jajjal tán megkönnyülnék

S nem szabad.