Mi nem fogunk másba húnyni,

Mert riasztóan szépek az Idők,

S az Idők kedveltjei vagyunk mi.

Szivemben minden százszor ujhodt,

Mert vakítóbb örömtüzeket

Még másnak a Sors sohase gyujtott.

Mi parádénk a szörnyű minden

S kéjes Vitus-táncuk az Idők

Itt ropják most a mi szívünkben,

Fölséges a háboruzásunk,

Fölséges a világ kórusa:

Mi-kettőnknek nem lesz soha másunk.

A Halál szent parfüme terjeng

Forró, zaklatott ölünk körül:

Nincs oly isten, ki ellenünk merjen.

Óh, mi, boldog kiválasztottak,

Kik magunkban minden életet

Cipelünk elébe a Gonosznak.

Óh, Gonosz, ki legnagyobb lettél,

Két szép embert összekerítő

Nagyobb hiddal a kis szerelemnél.

Mi nem fogunk unásba húnyni,

Mert riasztóan szépek az idők,

S az Idők kedveltjei vagyunk Mi.