Szerettem volna, hogyha untat

Bolondulása a földnek,

Ez a nagy vér-lakodalom,

Cifra szürömmel betakarni

Vihar elől magunkat.

Be jónak indult ez a játék,

De közben szinte mi kedvünkért

Kitört az égi háború,

Fájva, sivítva és cikkázva:

Átok ez, vagy ajándék?

Küldöm a szívemet szívedre

Óráiban borzalomnak,

Hátha mégis odatalál,

Ahol egyetlen helyet kaphat,

Hol tán mégis pihenne.

Be nagyon rettent ez a várás,

Be méltatlan is a mi sorsunk:

Tépett és véres milliók,

Két szép ember, kiket rosszkor vett

Elő a megkívánás.