Gondoltam: drága, kicsi társam,

Próbáljunk mégis megmaradni

Ebben a gyilkos, vad dulásban.

Mikor mindenek vesznek, tűnnek,

Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,

Tarts meg csodának avagy bűnnek.

Mikor mindenek futnak, hullnak,

Gondoltam: drága, kicsi társam,

Tarts meg engem igérő Multnak.

Tarts meg engem míg szögek vernek,

Véres szivemmel, megbénultan,

Mégis csak tegnapi embernek.

Karolsz még, drága, kicsi társam?

Jaj nekem, jaj ezerszer is jaj

Ebben a véres ájulásban.

De ha megyek, sorsom te vedd el,

Kinek az orkán oda-adta,

A te tűrő, igaz kezeddel.