Nézz, Drágám, kincseimre,

Lázáros, szomorú nincseimre,

Nézz egy hű, igaz élet sorsára

S őszülő tincseimre.

Nem mentem erre-arra,

Búsan büszke voltam a magyarra

S ezért is, hajh, sokszor kerültem

Sok hajhra, jajra, bajra.

Jó voltam szerelemben:

Egy Isten sem gondolhatná szebben,

Ahogy én gyermekűl elgondoltam

S nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna,

Ma már tán panaszló szám se szólna

S gunyolói hivő életeknek

Raknak a koporsóba.

Nézz, Drágám, rám szeretve,

Téged találtalak menekedve

S ha van még kedv az aljas világban:

Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre,

Lázáros, szomorú nincseimre

S legyenek neked sötétek, ifjak:

Őszülő tincseimre.