Te még nem indultál el útnak

S engem űzött az unalom,

Sok-biroknak e dühös láza,

Száz iramú, vad utamon.

Szeretők és cimborák hulltak,

Vesztek mellőlem sorba ki,

De nem tudtak eloltani

Száz életet oltó fuvalmak.

Lendületek és szünetek,

Tivornyák, villámlások, lármák

Vakok voltak és süketek.

Nem volt soha oda-adásom,

Valaki féltően fogott:

Nem indultál, nem jöhettél még

S valójában nem lobogott

Életem még a poklokban sem,

És eltemettek százszor is

És száz életből vígan tör ki

Egy teljes élet, mámor is.

Újságos ízével a vágynak

Pirulón és reszketegen

Hajtom megérkezett, megérett,

Drága öledbe a fejem.

És mégis megvártalak.