Krúdy Gyulának küldöm

Sóbálványa lettem

Házam dúlásának,

Szeretett jószágim,

Csűreim, táraim

Bús pusztulásának.

Nagy rámszakadásnak,

A hirtelen vésznek,

Futó, riadt úton

Könnyben megforduló

Visszatekintésnek.

Add, óh, Uramisten,

Hogy némán bolyongjak,

Ajkamat szorító

Dühvel, háborúsan

Átkokat ne mondjak.

Adjad, én galambom,

Akit most találtam,

Hogy leljek feledést

Két szép, meleg karod

Jó karolásában.

Adjad, pocsék élet,

Hogy ne legyek dőre,

Kocogjon a lovam

Boros, csárdás úton

Vidáman előre.

Add, én gonosz sorsom,

Futván fütyörésszek

S nagy erdők aljain,

Bujtató lápokon

Hogy vissza ne nézzek.