A „Nyugat“ törzsökös embereinek küldöm

Estéket, ha bennük kószálok,

Beaggatok édes csodákkal

S akik nyomomban járnak bennük,

Nyomasztják édesen az álmok.

Csacska vers ha akad kezembe,

Üres szavaiba ömlesztem

Lelkemnek minden muzsikáját

S hódítva száll titkokat zengve.

Vágyam, mint őrjöngő imádság,

Keres föl egy-egy árva asszonyt,

Fölékesíti, kivántatja

S azután százan is kívánják.

Ha akarnám, ujjongva halna

A gyáva is, ha bennelaknék

Az én halál-gondolatomnak

Mámorító, boldog hatalma.

Csak önmagam tartom bilincsen,

Önmagam számára nincs lángom,

Szívem, reményem, hangulatom,

Erőm, bizalmam, csókom nincsen.