Vezérkarunk főnökének küldöm

Drága istállókban kényes paripák,

Tíznek vagy húsznak millió az ára,

De piszkos csatakban, éjszakán, ködön,

Hurcolják gyilkoló próba-csatára

A fiainkat Mezőhegyesen.

Világ bámulja a hős komédiát

(Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek)

S a kényes, becézett, drága fajlovak

A puska-robra horkanva figyelnek:

Durvult a világ Mezőhegyesen.

Egy nagyúri, hideg, szemöldök-vonás

S tízenként hullnak síri, hideg földre

Örvendő halál-sóhajjal a fiuk,

A többi marsol bután, összekötve:

Most nincsen pardon Mezőhegyesen.

S hogy százezreknek a szívén már dobol

Nagy, világgyúró harcnak a dobossa,

Hogy komoly játékot akar a világ,

Mely rablott hitet, javát visszahozza,

Mit is sejtik azt Mezőhegyesen?

Ideges urak s ideges paripák,

Ma az övék a lelkünk-testünk, minden,

De veri a dobos az új riadót,

Szívről-szívre adva a szíveinken,

Titkon zúg már tán Mezőhegyesen.