Pavlik úrnak küldöm

Bécs felől sodrott ősz Duna-habok

Titkukat s hozott parancsukat zúgják:

Zsibongj föl újból, szép zsiványtanya.

Ékes kövekbe fölburkolt Hazugság,

Száz zsandárunk és katonánk vigyáz

Minden vásárolt, zsoldos úri bőrre:

Paprika Jancsik, Pintye Gligorok,

Forverc, előre.

Bánatok, kínok, mint vad keselyük,

Falánkoznak a milliók szívébül

S mulasztott étek, öröm és gyerek

Helyén a Burg szuronyhatalma épül.

Megfojtódik Európa közepén

Egy szép népség, már álomban is pőre,

De élnek a kufárok s vett urak,

Forverc, előre.

És nézd, világ, e rongy komédiát,

Hol csüggedt nézők a legnemesebbek,

Hol eladnak sok munkás-milliót

Cudar, eladó, úri keveseknek,

Hol az Élet ellen összefog

Cézári gőgös s magyar úri dőre,

Ahol régi dal már a becsület,

Forverc, előre.

De egyszer majd meging a Palota,

Földindulóbban, minél jobban késik

S meghallhatja a közönyös világ

Halottaknak hitt lelkek ébredésit,

A Hazugság-ház kap új lobogót

Majd a Dunára lenéző tetőre,

S addig, urak, tűzre az olajat,

Forverc, előre.