Csönd van és csöndben barangolok én

E kis Guignol-országocskán keresztül,

Hol füröszt mindent piszkos, őszi ár

S ömlik a könny nádas, kunyhó-ereszbül.

S e nagy halkságnak ül dombtetején

Bizakodón és hencegvén, mint a páva,

Gazemberek vadászó, nemtelen,

Puskás, bitorló úri társasága.

Egy-egy városból gyárkémény s torony

Bus-viaskodón a szemembe tünnek:

Mennyi rokkant sírója s koldusa

Szolgál és hallgat itt körül a Bűnnek.

S mint veszekedett, ős-barbár toron,

Díszes leventék ember-szívet falnak

S a régi, lázadt jobbágyok sehol,

Ma is élnek, ha eddig meg nem haltak.

Ma is élnek, de most lelkük: a Csönd,

Csönd van, igaz, de soha ilyen csöndet:

Fél-ország nehéz melleiből

Fekete és vörös bosszuk hörögnek.

Falura város csönd-jellel köszönt

S szörnyű szava lappang e néma jelnek:

A titkos átkok halk tárnáiban

Sohse hallott pokolgépek hevernek.

A Csönd fog itt mindent megváltani,

Süket ölén alusznak robbanások

S ez a kicsi, ezerszer lekötött

Ország robban. Mikor télbe beásott

Bitorlói meg fogják áldani

Meleg sarcát e hideg, csöndes rögnek,

Váratlanul, taposón, hirtelen

A titkos ágyuk dühvel földörögnek.