Laczkó Gézának küldöm.

Cimboraság s szerelem kertjei,

Csatakos, buja kertek,

Be jó, hogy most vénes útjaikon

Kissé árván tekergek.

Be szép kertek és be szépek a fák,

Tán sohse hittem volna,

Hogy ilyen szép és hivó helyeken

Csábultam a bokorba.

Kedvnek és vérnek szent oltárai

És az adakozásnak,

Be jó, hogy nem lehetnek helyei

Uj buzdulásnak, másnak.

Jöhet cimboraság és szerelem,

Virulhatnak a kertek,

De tábort-ütni az én módomon

Már-már sohase mernek.

E kertek a csodáknak kertjei

S reményes árvaságnak

S csodákba tévedhetnek be ide,

Kik új útakat vágnak.

S én árvaságom adom majd oda

Egy-egy áldott ligetben

S vígan nézem minden új frigy után,

Hogy egy régi kilebben.