1. Énekek éneke így énekellek:

*

Nem jött el hozzám soha az én mátkám,

Nem jött el hozzám soha, aki kellett,

Időben-siker, pénz, háboru, béke

S egy teljes asszony szive szivem mellett,

Legszebb ágyamban szerelmek nem dultak,

Legjobb köntösim selymei fakultak

S legjobb vágyaim a szivembe fultak.

2. Nem jött el az én mátkám, bár de vártam,

Nyolcvan ágyas-szép, számtalan leányzó,

Hatvan királynő termeit lezártam:

Jön az én mátkám, hátha eljön mégis

És ime, árva Libánus-fa ágyam,

Ezüst, erős oszlopai remegnek,

Gyüretlenek a bársony, puha leplek

S homálya van az arany-mennyezetnek.

3. Kinek az innye olyan édességes,

Nem jött el az én mátkám s esteleg már,

A messzi csillag miért olyan fényes?

Miért fut el a csillag és a mátka?

A hervadt ajak miért olyan éhes?

Az én mátkám nem jön, hiába várom,

Fussatok nők, termeitek kitárom,

Ha ő nem jött, nem lessz már senki párom.

4. Játékokat, hogy várjak, várjak, várjak,

Pótlásnak és feledésnek, ha kaptam

S eláltatott hőse az akarásnak

Most itt állok akaratlan, dermedtje

Ezer, hazug, játékos mátkaságnak,

Futó csillagok fényüket rám-szórták,

Elkábitottak olcsó mandragórák

S az Élet helyett nem jöttek csak órák.