Emőd Tamásnak küldöm.

Poros a hosszú hársfa-sor,

Holdfényes a püspöki udvar,

Simulnak a városi párok,

Vasúthoz futnak a kocsik.

Egyszer eljöttünk a vasúttal

S szállásozó csapatja járt

Előttem ifjú fellegeknek.

Akkor a hársak épp szerettek

S eső után szerelem-szag volt.

A Hold csak később bújt elő,

Nagyon szép és titkos volt akkor

E városban a szerelem.

Lelkem fiúk, jösztök velem

Régi, poros hársak alája:

Régi ember mindig megáldja

A régi, boldog sátrakat

És a világ nem változott.

Cukorra légy, hárson virág

És lesz vasúttal érkező

És csók is lesz, aki várja

És lehettem valamikor

Ölelések, hársak királya

És mintha csak tegnapelőtt.

Poros a hosszú hársfa-sor,

Holdfényes a püspöki udvar,

Simulnak a városi párok,

Vasúthoz futnak a kocsik.

(Nagyvárad.)