És fölemelem

Szívemet, ezt a sötét bolygót,

Mert ismét a Határtalanság

Világai fényeskednek nekem.

Szerelmi csodák

Legendái húllnak az Égről,

Hitek táltosai röpítenek

A Nap magas atyjánál is tovább.

Ami Szép, Gyerek,

Isten és Jó csak bennem élt már,

Ami gügyögős vágy és álom,

Ma mind szentült véremben bizsereg,

Már-már hamvadók:

Dölyföm, szemem, álmom tüzelnek,

Mert eljött ős Mylitta lyánya,

Mylitta ő is: a siratta Csók.

Úgy csapdos velem

A nagy Madár isteni szárnya

S úgy visz világokon keresztűl

A részeg, ifjú, hazárd Szerelem.