Fájdalmat kinálsz és fájdalmat szánok,

Így mulnának el az ifjú talányok,

Ha nagy titkukat meg nem védem én,

De az enyém a kínok adománya

S a kínzatások kincse is az enyém.

Fájatni egymást: darabokba törne

S kár volna egymást megkapni gyötörve,

Oly szép az Élet s olyan kicsiség.

Vércsékként bűn vón egymás szívét vájni,

Szivét egymásnak s ki nem hevert szívét.

De itt vagyok s konok bünösként védem

Az üdvöket és az én üdvösségem

S az ifjú, őrült, szép talányokat:

Ölem s öled játszhat kacér játékot,

De dől, nem kinoz, él és nem válogat.