Kedves Bölöni Györgyömnek, fajtámbeli véremnek.

Tyukodi pajtásom,

Ne siess strázsára:

Mért siessünk, holott megnőtt

Magunkféle ködmönösnek

Mostanán az ára.

Eddig verekedtünk

S csak mi verekedtünk:

Nemes urak fognak most már

Pártot-ütni, verekedni

Szegény mihelyettünk.

Most már nagyon jó lesz,

Nem póri, nem véres:

Nemes urak értenek jól

A finomabb fringiához

S az egymás fejéhez.

Tollasult szerb hajcsárt,

Tisza-urat bántni,

Ha császárhoz, grófhoz állott,

Paphoz, némethöz, komiszhoz:

El tudtuk találni.

Ám Kártévő urnak

Hozzánk jönni kellett,

Ördög vigye, pártunk fogni

S vezérkedni a lőcsei

Brigadéros mellett.

És a brigadéros

Zászlót hurcol értünk

S az urak majd kockát dobnak,

Hulljon-e vagy ne hulljon már

A mi dühödt vérünk.

Hallottam, Krajnában

S messze Franciában

Így mulatnak pártoskodva

Őszkor pórral vadat-űzve

Nagyurak hiában.

Pedig eddig szép volt,

Rákóczi úr tudta,

Hogy és just is, és hogy mégis

Merre van a föld népének

Boldogságos útja.

Tyukodi pajtásom,

Én vérem kilobban,

Jó dolga lesz a császárnak,

Úrék se járnak rosszul, de

Nekünk se lesz jobban.

Ne siess: ital-bor,

Ráfér a szegényre,

Tán fölvidul országunkra

Valamikor jobbjainak

Elfecsérlett vére.

Nincs itt nekünk dolgunk,

Ez az urak dolga

S Bécsben s itthon már megszokták:

Úr aratja s elaratja,

Mit vetett a szolga.