Szende Pálnak küldöm.

Még magasról nézvést

Megvolna az ország,

Werbőczi-utódok

Foldozzák, toldozzák.

A Föld nem tud futni,

Csak a Földnek népe

S ezer Kinizsi sem

Térülhet elébe.

Nagy az idegen Föld,

Sokasul az útja,

Tegnap csatatér volt

S ma puszta a Puszta:

Éhes magyaroknak

Nem futja a kedvük,

Míg az igazukat

Tán kiverekedjük.

Verekedés közben,

Hajh, ürül a korcsma.

Menekül az inség

Szökve, bukdácsolva.

Bécsben a korcsmáros

Tán még nem is sejti.

Vagy ha tán sejti is,

Könnyen elfelejti.

Éles a hajósíp,

Hallja baj-tetőzve

Zselénszky gulyása,

Tisza urak csősze.

Hivogatja a síp,

Nyomor eldobolja:

Úgy elfogy a magyar,

Mintha nem lett volna.

Elmegy a kútágas,

Marad csak a kútja,

Meg hires Werbőczi

Úri pereputtya.

Árvult kastély gondját

Kóbor kutya őrzi,

Hivasd a törvénybe,

Ha tudod, Werbőczi.