(Két kuruc beszélget.)

‚Szerencsés esztendőt,

Jósorsba menendőt,

György cimborám, kivánok mostan néked,

Napos tábor körül

Lássad futni a plundrás ellenséget.‘

»Nem látom, nem látom,

Szivbéli pajtásom.

Nem látom a ködöktől a jövendőt,

Fultak itt a szívek

És éhesek és gonoszak a bendők.«

‚De ilyenkor hinni

S remény-zászlót vinni

Illik a jó, kordiális vitéznek,

Szilveszter éjjelén

Keserü szánk tátitsuk ki a méznek.‘

»Óh, jaj, árulások,

Csuf, bajos bukások

Sohase voltak esztendőkhöz kötve,

Az magyar az magyart

Elárulta s elárulja mindörökre.«

‚Nézd, fényes az égbolt,

Ami volt, az rég volt

S az szerencsés, mivelhogy uj ujesztendőt,

Ha minden ránk-szakad,

Áldjuk, higyjük, mint jósorsba menendőt.‘