Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég

S azóta is hiába várjuk

Rívó anyától s jámbor csemetétől

Hozsánnás idők teljesültét.

Soha bizony nem nőtt ily nagyra

S ilyen gyötrőn feszültre várás:

Mintha virradni utálna az égbolt

S mintha mindig csupán virradna.

Néha-ébreszt víg hajnal-ének

S rá nyögve sóhajt vajudó vágy,

Megvadulnak a nászbeli bús párok,

Mintha Krisztust teremtenének.

S az idők mégis állnak, várnak

Régi Krisztus kis bűvkörében,

Síró anyáktól vidám megváltója

Sohse fog jönni a világnak.

Sok-sok Krisztust, de mosolyogva

Küldjetek el, friss anyák, hozzánk,

Pálmák napján nem csöndes szamárhát kell,

De tűzszekér égig robogva.

Sok-sok harcos s diadal-ének,

Sok vakmerőség, vér, tűz és hit,

Ezt hozzátok, elkrisztusodott bús,

Keresztfás, szikkadt anyaméhek.

Vörös Krisztusoknak izgága,

Tavaszi hadja várunk, várunk,

Mert a világ megszenvedett, megérett

S jussára méltó: a világra.

Kik immár nemcsak harcot hoznak,

De a harcot végigharcolják,

Tapsolj, Élet, kikkel régen tartoztál,

Millió, jövő Jézusodnak.