(Két kuruc beszélget.)

Justh Gyulának, egy bomlott korszak bomlasztójának és hősének, a második Bocskaynak.

»Bottyán vezérünkhöz

Megy sok cifra vendég,

Tyukodi pajtásom,

Jó vóna most jó urunknak

Ha oldalán lennénk.«

»Öreg, hős apánkat

Nyelved most gyalázza:

Nem téríti félre

Soha a mi Bottyánunkat

Grófok udvarlása.«

»De mégis a grófok

Sima nyelven tudnak,

Hátha hallgat rájuk,

Vén oroszlán is meggyöngül,

Ha frigyet hazudnak.«

»Rohant elül mindig

Halálba és tűzbe,

Ha ellen nem tudta:

Nem lehet, hogy most udvarlás

A láncára fűzze.

Bottyán jó urunkat

Kisértheti grófság,

Marad ő népének

Régi hű vezére, sorsa,

Vitézség és jóság.«