Gerő Ödönnek küldöm.

Csüggedt unszolók, vert, öreg fiuk,

Tépett hitű szentek.

Hivásotokat sírva köszönöm:

Nyakunkon tartja lábát még bakónk

S ti hörögve is háborut üzentek.

Jön a levél innen is, onnan is:

A száz színű őszön:

Mégis csak a legszebb szín vón a vér,

Még se hagyjuk, hogy a bomlott szemű

S a bomlott fejű kaján játszva győzzön.

Új Csaba-nép, új, bajnoki merők,

Én értem a titkot:

Hivogatjátok önlelkeitek,

A dacot, az istent és a halált,

Mikor másokat ti háboruba hivtok.

Hát ott leszek, ha jő gyülekezés,

Ha törten, ha bénán.

Ki közénk áll, nem kap finnyás kezet

S harcolunk, mint egybevert mártirok

Fenevadakkal cézári arénán.

S ne legyen majd köztünk arc rebbenő,

Tartsa titkát, tartsa,

Hogy ez már csak a kétségbeesés,

A Jövőnek szóló megmutatás

S a kínpadra vont becsületnek harca.