Üzenet Nagy Endrének.

Seregtelen vezérek honába

Ha üzenek, jaj, hazaüzenek

S ez üzenet

Érjen utól még, mint az a sors,

Mely éppen nem volt bánkbáni óra

S mégis összehozott bennünket

Megbeszéletlen konspirációra

Váradon.

Ez is Váradon, no az is mindegy,

Hímet

Jó Váradon ebből is varrjanak.

Szent salak

Volt az akkor (és talán ma is),

Hogy tétovázva útrakeltünk.

S beteltünk

Mert igéretek valánk.

Ma sem tudom, hogy mit gondolt a kas,

Mely akkor rajzott

S mit gondoltunk mi?

Még akkor nem volt hősi bajnok

Se Ferencváros, se Makó

És egyikünk sem odavaló,

De sehovavaló sem.

Hát úgy kellett, hogy nekikeljünk

Keresni a csapatainkat

Varrók és várók (itt illik a szó-vicc),

De harcolók (s ez több a viccnél).

És amit el se hinnél,

(Persze én se hiszek),

Valaminek

Mégis, mintha jöttünk volna,

Csak éppen seregünk nincs nekünk sem,

Csak éppen hogy elfanyarodtunk

S megártott a kevés

Kevélykedés.

Ismered a fiatalokat?

Én sokat

Várok kedves pietásból tőlük,

Csak sokan és csapatban legyenek

És seregek

Nőjjenek e seregtelen honban.

Úgy gondolom, a többit elmondtam

Máskor és jelesebbül,

Ebbül

Csak a köszöntés csengjen ki

S egy igéret:

Ha nem kerül jobb senki

S ha új vezérek is hiába keresnek

E keserves honban csapatokat,

Mi fölhorkanunk, ha élünk

S visszatérünk

Szép átkú s csillagos, vén

Csatalovak.

(Grác.)