Koldusait a csóknak és reménynek,

Kiket legyőzött, letiport az Élet,

Ha dús leszek majd, én a koldus, árva,

Behívom egy új, fényes palotába.

Milyen sereg lesz. Már előre látom:

Jönnek rongyokban, véznán, halaványon,

Akiknek mindig hazudott az Élet,

A megcsömörlők, undorodtak, vének,

A kiknek hátát véresre taposták

Birkózni tudó, ügyesebb legények.

*

Ház lesz. Tán kunyhó. Vagy egy deszka-pad tán,

De irgalom fog lakozni felette,

Nem mint a jó szív sok bűzös barakkján,

Hol elkönyvelik az irgalmasságot

S hol nem lel senki könnyre, szeretetre.

Ház, hol nem hull ránk megvetés és átok.

*

Istenem. Egy ház. A mienk egészen.

Hol nincs házmester, fertály és robot-nap,

Hova a fáradt bátoran benyithat,

Csak érezze, hogy a földön van épen

S piheghet bátran, szabadon és mélyen.