(Régi népének.)

Kiállott Rákóczi

A munkácsi sánczra,

Reá támaszkodék

Pántos pallosára.

Reá támaszkodék

Pántos pallosára, –

Reá rívalkodék

Az rézdobosára:

«Dobosom, dobosom,

Udvari dobosom!

Most néked megmondom:

Ne azt verd, hogy: Mars, mars!…

De azt verd, hogy: Rajta!…

Ördög nyúzza anyádat –

Ne úgy verjed dobodat!

Ne úgy verjed mint eddig:

Isten tudja, hogy lesz, mint?

Hanem úgy verd: Rajta!

Rajta, rajta, rajta!

Úgy verd: a föld rengjen,

Ég is visszazengjen,

A ki él, meghallja, –

Sőt azt is, ki halva

Fekszik, felriaszsza:

Rajta, rajta rajta!

Én hires vezérim:

Bottyánom, Bercsényim,

Pekrym, Bezerédym,

Kik vagytok vitézim:

Rajta, rajta, rajta –

Utolsó nagy harczra!»

– Halálos nehéz köd

Mindent búsan béföd:

Jobb is, ha nem látja:

Mert csak szive fájna –

Tán meg is szakadna…

Dobos már dobolhat,

Rákóczi únszolhat:

Rajta, rajta, rajta!…

A tábor, a tábor

Zászlóit lehajtja

A majthényi páston, –

Szegény kurucz tábor…

Hajh, Károlyi Sándor!

«Hajh, Károlyi Sándor,

Károlyi Sándorom!

Hová lött, hová lött

Az én szép táborom?

Most rejá kérdelek:

Felelj meg érette!

Kénszerítlek letött

Hétszeres hitedre;

Valld bé, ne is tagadd:

Eladtad jó urad!

– Úgy lészen még dolgod

Néked, mint Júdásnak;

Bosszút áll, nem hagyja,

Igaz maradékja

Hív Esze Tamásnak,

Nagy Bóné Andrásnak,

Meglásd csak, meglásd csak!»

«Nem kérem én az országom,

Inkább világgá bújdosom.

Úgy is tudom már:

El köll mennem már!…

Kovácsom, kovácsom,

Udvari kovácsom!

Fordítsd meg a patkót

Hódos paripámon,

Az elejét hátra,

Ne fordúljon vissza!

Úgy sem jövök vissza

Szép Magyarországra!»

«Két országom, népem:

Vitéz magyar, székely,

Az Isten megáldjon!

Patak, istenhozzád, –

Német már a gazdád!

Isten hozzád Munkács:

Engem többé nem látsz,

Legkedvesebb várom!…

Én édes hazámot,

Szép Magyarországom

Már többé nem látom, –

Már többé nem látom.»

«Eljön még az idő,

Szegény Magyarország –

Megátkozod te még

E keserves órát!…

Idegen nemzetnek

Be súlyos a járma!

Régi vezérének

– Tulajdon vérének –

Sírva néz utána,

Sírva néz utána…»

«Szeret Magyarország,

Óhajt Erdélyország,

S holtig szán, holtig bán, –

Még a gyermekök is

Tudom, visszakíván!

Mikor rég elmentem:

Visszasóhajtatok!

Mikor rég megholtam,

Akkor is sirrattok.

Haló porombúl is

Feltámasztanátok –

Összeszednétek még

Porhanyó csontimot!…»

«A merre tenger zúg,

A merre a szél jár,

Csillag lehanyatlik, –

Ott nyugszom meg én már.»

– Beh szomorún szól a

Rákóczi rézdobja,

Nem mondja már: Rajta!

Rajta, rajta, rajta!…

Hanem azt dobolja,

Messzéről zokogja:

«Szülőföldem, bölcsőm,

Te bús Magyarország!

Immár istenhozzád,

Immár istenhozzád!»