Mi piroslik ott a síkon, távolba’?

Csonka honvéd piros vére a hóba’,

Sok halált szórt az ellenség sorára,

Haj! de végre egy golyó őt találta.

Ágyú helyett koporsót visz a szekér,

Benne fekszik egy magyar honvéd-tüzér,

Koporsóján csákója és fegyvere,

Szemfedőül katona köpönyege.

Bajtársai kivont karddal követik,

Fájdalmukban olykor meg is könnyezik;

Nincs harangszó, csak pár ágyúdörrenés,

Ennyiből áll a tüzéri temetés.

Zöld erdőben fekete sír domborúl,

A ki látja, szivében megszomorúl;

Fák tetején bús csalogány úgy beszél:

Szabad földben nyugszik egy honvédtüzér.