«Édes anyám be sokat kért a jóra,

Hogy ne menjek este későn sehova,

Nem hallgattam édes anyám szavára,

Bejutottam kecskeméti fogházba.

Jaj istenem, jaj be nagyot vétettem,

Egy leányért Bakos urat megöltem;

Cserkó Julis ne sirass már engemet,

Húsz esztendő majd megaláz tégedet.»

Kecskeméten a nagy utcza de porzik,

Szegény Bekő Ambrust azon kisérik,

Bekő Ambrus gondolkozik magában,

Már Nagy-Kőröst itt kell hagyni hijában.

Bakos urat viszik a temetőbe,

Bekő Ambrust kisérik a tömlöczbe,

Kilencz fontos vasat tettek lábára,

Húsz esztendőt írtak fel a számára.

Kecskeméti város háza kőből van,

Bekő Ambrus a lakaton belől van,

Megzördíti a jobb lábon a vasat,

Cserkó Julis gyönge szíve meghasad.

Kecskeméti város háza de sárga,

Abba van a Bekő Ambrus bezárva,

Cserkó Julis írt neki egy levelet:

«Kedves rózsám, ne felejts el engemet!»

Cserkó Julist három hadnagy kiséri,

Édes anyja szomoruan azt nézi.

«Ne nézd, anyám, az én bús életemet,

Mind tetőled tanultam én ezeket.»