Véremmel irattam

E kis czédulácskám,

De nincs oly követem,

Kitől elküldhessem.

Méhemtől küldeném,

Félek, mezőre száll,

Kedve szerint való

Virágjára talál.

Szarkától küldeném,

De igen cserregő,

Titkos bánatimat

Félek, kicserregi.

Készülj édes fecském!

Vidd el levelecském:

Se nem olyan közel,

Se nem olyan messze

Csak túl a tengeren

Harmincz mérfődnyire,

A hol nevekedik

Egy kerek dombocska.

Egy kerek dombocska,

Egy kicsi falucska,

Tudom megismered

Az én rózsám házát.

Ónos az ablaka,

Üveg az ajtaja,

Az ablak alatt van

Egy édes almafa.

Édes az almája,

Hamis a gazdája,

Adta vóna Isten,

Ne ismertem volna.

Fekete két szemem

Ki nem sirtam volna,

Gesztenyeszín hajam

Meg nem őszült volna.

Ha kérdi: hogy vagyok?

Mondd meg: hogy rab vagyok

Magam egészségben,

Szivem gyötrelemben!