Megunta már a tücsök:

Egyedül czirpelni –

Ölelgette a legyet,

El akarta venni.

– Elvennélek te kis légy,

Ha kicsi nem volnál,

– Hozzád mennék, te tücsök,

Ha görbe nem volnál.

Megvolt a nagy egyesség,

Lagzit csaptak rája,

Olyan czéczót, híre ment

Hetedhét országba.

Szecskó, darázs, szitakötő,

Száz barázda billegető,

Bőregér s több nemes czéhek,

Bölcs násznagyok és vőfélyek,

Tenger czinczér, apró béka,

Voltak ott nagy parádéba,

Nyoszolyólány: rengő, ringó.

Karikázó száz pillangó,

Fürge násznép, ifjak, vének

Megjelentek mint vendégek.

Farkas volt a mészáros,

Három ökröt vágott,

Azontúl meg malaczot

Tizet is lerántott.

Kutya is a küszöbön

Borsot akart törni,

Macska is a konyhában

Szakács akart lenni.

Oda ugrott a hörcsög,

Násznagy akart lenni,

Mellé ugrott az egér,

Társa akart lenni.

Gólya volt a pirimás,

Szunyog a szekundás,

Büdös bogár a bőgős,

Zöld béka a flótás.

Dudázott a denevér,

Farkas fujta farkát,

Előugrott a majom,

Roptatta a pujkát.

Dühbe jött a czinege,

Megfogta a sörkét,

Czibálta az üsztökét,

Pofozta szegénykét.

A dongó a darázszsal

Földön verekedtek,

Soh’ se láttam fulánkot

Még olyan mérgesnek.

Oda ugrott a varju,

Biró akart lenni,

Ugy megvágta egy vén tyuk,

Föl se tudott kelni.