Elment, elment a vén ember

A faluba házasodni.

Megkérette a fiának,

Haza vitte az öreg magának.

Elment, elment a menyecske

A szomszédba beszélgetni.

Utána ment a vén ember

Bunkós bottal jól megveregetni.

«Nem azért vettelek én el –

A szomszédba beszélgetni,

Hanem azért vettelek el:

Boglyas hajam fésülgetni,

Ránczos nyakam ölelgetni!»

Elment, elment a vén ember

A Marosra vizet inni.

«Áradj Tisza, áradj Duna!

Hogy dögöljön bele a vén kutya!»

«Jaj istenem, de megjártam,

Az uramat borotváltam;

A nyakának szalajtottam,

Mert magam is úgy akartam.»

«Veres hagyma, veres hagyma,

Keserídd meg a szememet,

Sűrű könyem hadd hullassam,

Az uramat hadd sirassam!»