Szépen legel az ispánné gulyája,

A kisasszony maga sétál utána;

Már messziről kiáltja a gulyásnak:

«Jancsi szivem, terítsd le a subádat!»

«Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak,

Ha én téged a gulyásnak odadlak!»

«Nem bánom én, édes anyám, tagadj meg!

Az én szivem a gulyásért hasad meg!»

Még a buza ki sem hányta a fejét,

Már a madár mind kiverte a szemét.

«Én istenem, én istenem, istenem!

Látod anyám, mire vitt a szerelem!»