A szegedi nagy stokházba

Barna Jóska be van zárva,

Ott fekszik az ajtajába’,

Világos kék nyoszolyába’.

«Viszik a lovam Gyulára,

Magamat vasban utána.

Ne vigyenek olyan nagyon,

Ugy se’ soká leszek vason.

Megizentem a birónak:

Ne örűljön rabságomnak;

Mert ha rabságomnak örűl:

Nem sokára mellém kerűl!»