«Boriska, Boriska szép lányodért jöttünk,

Törökök kezébe szép lányodat add ki!»

‚Állj fel lyányom, állj fel, állj fel a kőpadra,

Nézz ki az ablakon, mit látsz-e alatta.‘

«Három üveghintót, kilencz arany zászlót,

Hát nem volt-e kendnek egy darab kenyere,

Egy darab kenyere, egy pohárnyi bora,

Hogy ne adjon engem törökök kezébe.»

Kimegyen a kertbe, leborúl a gyepre,

Zokogva kiáltja: «Virágim, virágim,

Tőbűl hervadjatok, földig száradjatok,

Hadd lássa meg minden, hogy engem gyászoltok!»

Bemenyen a házba, leborul az ágyba,

Zokogva kiáltja: «Gunyáim, gunyáim,

Szegről lehulljatok, földön rothadjatok,

Hadd lássa mostohám, hogy engem gyászoltok.»