Nincsen nálunk olyan asszony,

Mint Gombosné, mint Gombosné

Komámasszony.

Kisüti a túrós lepényt,

Hívja oda, csalja oda

A sok legényt.

‚Ha a lepényt megettétek:

Sári, Kati, Mári lányom

Elvegyétek!‘

«Nem kell nekem a kend lánya,

Alul fodros, fölül rongyos

A szoknyája!»

«Nekem sem kell a kend lánya,

Bécsi rongygyal pirosított

Az orczája.

Azt sem isten adta rája,

Maga keze, kutya körme

Kente rája!»