Volt egy úrnak hat szép fekete lova,

Volt is annak egy szép barna kocsisa,

Még vasárnap jó bort ivott kedvire.

Hétfőn reggel szépen ki volt teritve.

Jaj de véres a Kis Sándor ruhája,

Elvérezte a csorvási csárdába’.

„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,

Majd elmegyek a nagy törvény elébe. – –

Biró uram, adjon isten jó napot!“

„‚Isten hozott, édes fiam, mi bajod?‘“

„Biró uram nagyon sulyos a bajom, –

Legkedvesebb pajtásom szúrtam agyon!“

„‚Ülj le, fiam, nálunk itt a lóczára

Elvégezzük a bajod nyolcz órára,

Elvégezzük a bajod nyolcz órára,

Ülj le, fiam, nálunk itt a lóczára.‘“

Jaj de álnok a szegedi főbiró,

Maga hallgatja a rabot nem hajdu,

Ránczra szedi szemöldökét s ugy nézi,

Hogy a törvény Kis Sándort hogy’ itéli.

Három kis lány felöltözött fehérbe,

Fehér selyem kendőt vett a kezébe,

Szépen kérik a vármegye hajduját:

Ne akasztassa fel azt az egy betyárt!

Kis Sándornak az udvarán van egy fa,

Tetejében csüng három szál pántlika,

A rózsája keservesen siratja:

Mert Kis Sándort katonának viszik ma!