Hej, páva, hej páva, császárné pávája!

Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,

S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem,

A vásárba mentem, piros csizmát vettem,

Avval haza mentem, az asztalra tettem.

– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem!

– Én bizony sohasem, teljes életembe!

Mert apám házánál nagyobb urak jártak,

Őket sem uraltam, téged sem urallak.

Hej páva, hej páva! császárné pávája!

Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,

S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem.

A vásárba mentem, rojtos ruhát vettem,

Avval haza mentem, az asztalra tettem.

– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem!

– Én bizony sohasem, teljes életembe!

Mert apám házánál nagyobb urak jártak,

Őket sem uraltam, téged sem urallak!

Hej páva, hej páva! császárné pávája!

Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,

S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem.

Az erdőre mentem, somfabotot szeltem,

Avval haza mentem, a pad alá tettem.

– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem!

– Én bizony sohasem, teljes életembe!

Botom elé kapám, hátára vagdalám.

– Uram vagy, uram vagy, halálig, uracskám!