Templom előtt egy kis házikóba

Egy vén leány sirdogál magába,

Falba veri fejit bánatjába,

Hogy nem vitték férjhez a farsángba.

Farsáng, farsáng, ezer elé jönne,

Mégis a sor reám nem kerülne!

Ha még egyszer anyám ujra szülne

Talán rám is a sor elkerülne!

Párta, párta, búra termett párta!

A szégyen s bú szivem általjárta.

Ha megfoglak, messze elhajítlak.

A patakba kővel is benyomlak.

Kiseprem a kipingált házamat,

Fölvetem a paplanos ágyamat;

Ágyam olyan, hogy a padlót éri,

Paraszt legény még sem meri kérni.

Én elmegyek igen-igen messze,

Magyarország kellős közepibe;

Veres gyöngyöt kötök a nyakamba,

Herczeg, bárók jönnek látásomra.

Minden este várom a kérőket,

Tán az ördög mind elvitte őket;

Ha meguntam a kérőket várni,

Magam fogok szerencsét próbálni.

Bár csak immár azt hallanám hirbe,

Hogy valahol legény-eső lenne,

Kifekünném az ut közepire,

Hogy cseppenne a surczom szélire!