Mikor visznek Szeged felé,

Nyilnak az egek két felé,

Hullnak a fényes csillagok,

Mert látják, bűntelen vagyok,

Mert látják, bűntelen vagyok.

Hej Rádai! majd megbánod,

Hogy a rabot lecsigázod;

Hátadból vágok bőr dudát,

Azon fúvom a rab nótát,

Azon fúvom a rab nótát.

Nem loptam én életembe,

Csak hat tinót Debreczenbe,

Azt sem akartam ellopni,

De nem tudtam vásárolni,

De nem tudtam vásárolni.

Kettőt adtam a birónak,

Kettőt a szabaditónak,

Mégis rám verték a vasat,

Szegedi vár gangja alatt,

Szegedi vár gangja alatt.

Ugyan, hogy irjak babámnak,

Az én kedves galambomnak?

Ugyan hogy adjam tudtára,

Hogy itt vagyok nagy rabságba,

Hogy itt vagyok nagy fogságba?

Kezem reszket, nem irhatok,

Szemem könnyitől nem látok,

Nem ér semmit, ha irok is,

Ha azt lepecsételem is,

Ha azt lepecsételem is!

Szállj fel, kis fekete fecském,

Vedd szárnyadra levelecském!

Vidd el nekem váró módra,

Tedd le babám asztalára,

Tedd le babám asztalára!

Ha valami választ adna,

Repülj vissza rostélyomra,

Vigasztald meg bús szivemet,

És nyomorult életemet, –

Vigasztald meg bús szivemet!