Csőke Boris fehér háza,

Czégére sincs, mégis csárda,

Arany ablak, réz karika:

«Mári lányom, nézz ki rajta.

Ugyan Mári, nézz ki rajta,

Ki sétál az udvarodba?»

«Nagymihály Ferdi, angyalom. –

Gyüjjön hát be, megcsókolom!»

Nagymihály Ferdi lajbija

Ezüst gombra van kivarrva,

Harminczhárom rózsa rajta,

Csőke Mári neve rajta.

Nagymihály Ferdi mén a rétre

Kasza, vella a kezébe,

Kasza, vella a kezébe,

Csőke Mári az ölébe.

«Ugyan Mári, mér’ vagy kényes,

Talán hogy a czipőd fényes?

A’ se a te pénzed ára

Nagymihály Ferdi fáradsága!»

Csőke Mári mén a kutra,

Betekint a sarok-boltba,

Azt kérdezi a boltostul;

Van-e neki baba-dunna?

Azt feleli rá a boltos:

«Minek neked baba-dunna?»

«Mit kérdezi azt én tőlem:

Minek neked baba-dunna?»

Minek neki baba-dunna?

Nincs ő neki kis porontya?

Kell ő neki baba-dunna,

Van ő neki kis porontya!